Az ellátási lánc a termelésen belüli folyamatokat jelenti vagyis, hogy az anyagáramlás a termelésen belül folyamatosan, és akadálymentesen működjön. Bővebben: a meghatározott termék- és szolgáltatáscsomag kapcsán szükségessé váló, a forrástól a végső felhasználás felé irányuló termék-, szolgáltatás-, információ és pénz- és értékáramlását biztosítja.

Az ábra az ellátási lánc vázlatos felépítését szemlélteti.

Az ellátási lánc felépítését, típusát közvetlenül meghatározhatjuk a működésével szemben támasztott elvárások, a számára kijelölt célok alapján. A cél kijelölésében meghatározó szempont a termékek, illetve keresletének jellege, az ebből fakadó különbségek pedig az ellátási lánc két alapvető funkciójával hozhatók összefüggésbe. Az ellátási láncok két alapvető, egymást kiegészítő funkciói: fizikai és piaci közvetítő szerep.

Az ellátási láncok fizikai funkciója felel az alapanyagoknak részegységekké, végső soron végtermékké alakításáért, illetve azoknak a láncban a fogyasztóig történő áramoltatásáért. A piaci közvetítő szerepnek kell biztosítania, hogy a megfelelő termékválaszték elérje a piacot és egyezzen meg, fedje le az ott kialakuló fogyasztói igényeket.

A funkcionális termékeknél a piaci közvetítő szerep költségei alacsonyak. Előre jelezhető a kereslet, ezért ezek a vállalatok, illetve ellátási láncok alapvetően a fizikai funkció költségeinek minimalizálására törekednek. Ezt a készletek minimalizálásával, a termelés es a fizikai árumozgás gazdaságosságának maximalizálásával biztosítják. Ezeknél az ellátási láncoknál a hatékony működés egyik legfontosabb feltétele a láncon végigfutó információs háló kiépítése.

Az ellátási lánc, a valóságos vállalati kapcsolatrendszerek sokkal inkább hálókhoz semmint láncokhoz hasonlítanak. Tehát az ellátási lánc sokkal inkább egy fa törzsére, gyökereire és ágaira emlékeztet.